Nem most kb. 1 hónapja,szembesültem azzal a ténnyel,hogy feltételeket szabtak Nekem...Ez úgy nagyon új volt,pláne hogy ennek előtte távolról sem hallottam párkapcsolatra(vagy ahhoz hasonlóra) vonatkozó feltételekről.
Persze tudom,hogy vannak dolgok amikhez alkalmazkodni kell,kompromisszumot kell kötni.De nem csak az egyik félnek.Hanem a másiknak is.
A feltétel....na igen!Azt nagyon bírom amikor olyan dolgot kell megtennem,amiről mindenki vagyis akik közel állnak hozzám tudják,hogy sosem teszem meg.Könnyű így feltételt szabni,amikor tisztában van a másik fél,hogy abszolút lehetetlen amit kér...
Aztán utána jön a gondolkodás...Hogy mi a baj?Mit tegyek?Maradjak vagy menjek?
Hát ezen a kérdésen egy éjjelen át gondolkoztam könnyek között aludtam el,mert erre nem számítottam.Amikor másnak reggel felkeltem már tudtam a választ.Felkeltem és tudtam,hogy lépnem kell.Méghozzá le kell lépnem.Mert ha most elfogadom a feltételt,akkor 2 hét múlva meg jön a következő,aztán megint egy másik és így megy tovább.Amíg változom és engedek a másik meg csak a vérem szívja és boldogan él tovább.Nem is foglalkozik már utána sem Velem,sem mással.Mert tudja,hogy bármit megtehet.
Most így egy hónap után lettem figyelmes 1-2 jelentéktelen dologra,ami bebizonyította,hogy jól döntöttem.
Egy valamire nagyon megtanított ez az eset.Nem minden a szép szem,a nagy duma.De én talán sosem leszek képes arra,hogy alárendeljem magam másoknak.Legalábbis nem egy ujjcsettintésre...
